Nagyon gyakori jelenség, hogy amíg valaki intenzíven tanul egy nyelvet, elég jól beszéli, aztán amint megvan a nyelvvizsga/érettségi/diploma, vagy vége a tanfolyamnak, leereszt, és hónapokon belül drasztikusan visszaesik a tudása.

Bevallom, saját magamon is tapasztaltam ezt: miután meglett az angol felsőfokú nyelvvizsgám, amúgy is zsúfolt volt kissé az életem, nagyon örültem, hogy „egy gonddal kevesebb”, és hónapokig rá se néztem az angolkönyvre, vagy egy szószedetre, bármire. Ennek eredményeképpen néhány hónap múlva, mikor egy munkához angol nyelvű forrásból kellett dolgoznom, igencsak meggyűlt a bajom a fordítással, rengeteget felejtettem. Akkor rögtön el is határoztam, hogy ez így nem maradhat, változtatni kell rajta.

Miért baj a felejtés?

Őszintén, azért tanultál éveken át, hogy aztán pár hónap alatt teljesen kiess a gyakorlatból, és meg se tudj szólalni az adott nyelven? Nyilván nem. Sajnos a tudás egy olyan dolog, amit gondozni kell, különben elvész. Az angol még az a kategória, amit valamilyen szinten azért gyakorol az ember a mindennapok során, hiszen sokszor futunk bele egy angol leírásba valamiről stb. (habár ez a szinten tartáshoz édeskevés). Ha azonban egy ritkább nyelvről van szó, drasztikusan sokan felejthetsz, ha sosem gyakorolsz.

De hogyan kell gyakorolni?

Ne úgy képzeld ezt el, mint a tényleges tanulási fázist, hogy ülsz a tankönyv felett, átnézed a szabályokat a nyelvtanhoz, és szavakat magolsz. Ez unalmas is lesz, és valószínűleg hamar felhagysz vele. Sokkal hatékonyabb, ha olyan módszert választasz, ami egy kicsit életszerűbb: olvass cikkeket, nézz filmeket a célnyelven (akár felirattal együtt), hallgass dalokat, amik az adott nyelven íródtak.

A lényeg, hogy folyamatosan használd a mindennapokban, maradjon aktív. A szómatricák is sokat segíthetnek ebben: ha a mindennapi tárgyaidat látod az adott nyelven felcímkézve, a szókincsed sokkal nehezebben fog visszaesni, mintha arra próbálnád rávenni magad, hogy szótárból magolj.