Az átlagos ember Magyarországon legfeljebb két nyelvet beszél, de nem ritka, hogy valaki egyet, vagy egyet sem, legfeljebb néhány szót. Aki három, vagy annál több nyelvet képes használni, a többség szemében szinte zseninek számít.

Pedig nem lehetetlen több nyelvet is elsajátítani, igazából csak szorgalom kérdése. Manapság a fiatalok többségének már alap, hogy legalább angolul tudjanak társalgási szinten, sokan azonban ennél több energiát csak akkor hajlandóan fektetni a nyelvtanulásba, ha a jövőjüket illetően komolyabb terveik vannak egy adott nyelvvel, vagy ha később a munkájuk megköveteli, szükségük lesz rá.

Tény, hogy nyelvet tanulni nagy munka, azonban minél többet ismerünk, annál kevésbé lesz nehéz egy újat elsajátítani, mert egyre inkább megtanulunk rendszerben gondolkodni, és nem csak a saját nyelvünkhöz viszonyítani. Ugyanabba a nyelvcsaládba tartozó nyelveket is könnyebb elsajátítani – angol és német tudással például a holland már nem különösebben bonyolult.

Mégis hány nyelv megtanulására vagyunk képesek?

A korlátainkat nem ismerjük, mivel még senki nem próbált addig nyelvet tanulni, amíg már „nem fér” újabb a fejébe. A rekorder hivatalosan egy libanoni férfi, aki 58 különböző nyelven beszél (bár nem teljesen tisztázott, hogy mit tekintünk önálló nyelvnek, és mit dialektusnak). A magyarok között híres Kőrösi Csoma Sándor, aki nagy utazóként a világot járva összesen 17 nyelven tanult meg beszélni a tibetin kívül. Híres volt nyelvtudásáról II. János Pál pápa is.

Csak az marad meg, amit használunk is

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem elég egy nyelvet „csak” megtanulni. Bár már az elsajátítása is hihetetlenül nagy munka, nem dőlhetünk utána kényelmesen hátra. Ahhoz ugyanis, hogy a szerzett tudás meg is maradjon, a nyelvet használni, gyakorolni kell. Ez már sok esetben 3-4 nyelvnél is problémát okoz: ha valaki a munkája során használ kettőt, a többiből bizony felejt. Aki 15 nyelvet tanul meg, annak nagyon sokat kell gyakorolnia, hogy a tudása valóban megmaradjon.